Fogadalmak a nagy nap előtt

Az ujjadra került a gyűrű. A vendégek haza indulnak. Lassan elcsendesül az eljegyzésetek helyszíne. A pezsgős poharak, egy emelkedett este nyomaiként hevernek az asztalokon, ablakpárkányokon és néhány talán törötten bújuk meg az asztalok alatt.

Te pedig ott állsz egy jegygyűrűvel az ujjadon és számtalan gondolattal a fejedben, hogy mi minden is fogsz véghezvinni az esküvőtök napjáig:
– lefogyok 5-10 kilót
– leszokom a cigiről
– heti 3x lejárok edzeni
– összespórolok egy csomó pénzt
– nem hanyagolom el a párom/ munkám / családom, stb.

A fogadalmak sora, gyakorlatilag végtelen. Van aki ezernyi apróságot fogad meg, van akinek egyetlen óriási kihívás fogalmazódik meg a fejében.
Van aki lelkesen neki is kezd ezek véghezviteléhez. Azután eltelik néhány nap, hét vagy hónap és a fogadalmak többsége ahogy a semmiből került elő, úgy lassan semmivé is lesz.

Pedig annyira akartad, olyan erővel, mint még kevés dolgot eddig az életedben. Mindennél biztosabb voltál benne, hogy most ez sikerül, hogy véghez fogod vinni tűzön-vízen keresztül. És most tessék.

Minden fogadalom lélektani mechanizmusa megegyezik, amennyiben azok hirtelen nagy fellángolásból fakadnak. Akár újévi fogadalomról, akár esküvővel kapcsolatos elgondolásról van is szó.
A fogadalmak nem teljesülésének okai:

  • Minden ünnepnek, eseménynek az életünkben van egy átható energiája. Ami akkor, abban a pillanatban a biztos győzelem zászlaját lobogtatja meg előttünk.
  • Munkálkodik e mellett a győzelmi mámor mellett egyfajta bosszúság energia is, a „most már elég”, „betelt a pohár”, „ez így nem mehet tovább” stb. kezdetű mondatokkal.
    pl. „ Elegem van, abból, hogy nem férek bele a ruháimba!” „Nem mehet tovább, hogy     nem sportolok semmit” „ Elegem van abból, hogy sosincs elég pénzem!”stb.

Ez a két párhuzamos gondolatsor gyorsan a túllelkesedés állapotát idézi elő, amely csak nyomokban tartalmazza a realitásokat. De azért tartalmazza…ez még fontos lesz.

Mi történik ezután?

  1. A negatív erő, ami bizonyos fokú elkeseredettségből fakad, idővel enyhül.

A megszokás, a szürke hétköznapok csendesítik a negatív érzelmeket és te visszatérsz a mókuskerékbe.

  1. elmarad a konditerem, visszatér a csoki, elmarad az odafigyelés – visszatér a munkamániád.
  2. Ha az önfegyelmed is alacsony szintű, a kitartásod is híján lesz.
  3. Ha a megálmodott eredménnyel túl magasra tetted a lécet, ha a jelenlegi állapotodhoz képest túl nagy lenne az elmozdulás ( pl. 20 kilót fogyni 3 hónap alatt), akkor néhány nap vagy hét után biztosan:

IRRACIONÁLISNAK

ELÉRHETETLENNEK érezd majd az álmod. Győz a tudatalattid.

  1. Ha minden elszántság ellenére, még sincs önbizalmad és hited, végleg elhessegeted magadtól a „leszokás”, „rászokás”, „megcsinálás”, „nem csinálás” minden gondolatát.

„Óh, minden szilveszter után így járok. Már ismerem ezt a helyzetet! „ – mondatod.

Igen. Valóban a legtöbbünk újévi fogadalmai is a kukában végzik, közvetlenül az anti cigaretta tapasz és a félig használt kondi bérlet mellett.
Csakhogy minden egyes kudarc lenyomatot hagy az elménkben. A legapróbb is – azt erősíti a tudatalattinkban, hogy úgy sem vagy rá képes.

És 20-30 év múlva azon kapod majd magad, hogy már álmodozni sem mersz, mert úgy sem sikerül neked semmi.
Pedig nem kell, hogy így legyen!
A következő bejegyzések erről lesz szó.

Vélemény, hozzászólás?