Amikor válság van…

Ha Ti mindig jól vagytok egymással és nemcsak álarcként, akkor ezt most ne is olvasd tovább!


Örülj, hogy jelenleg jól csináltok valamit, amitől működik a kapcsolatotok.
Légy hálás a párodnak és légy büszke magadra ezért!
Találkozunk a következő blog bejegyzésnél. Szia. Szép napot Neked!

Ha viszont valami „zavar van az erőben” , szerintem maradj…

A Válság, a krízis mindig egy régi módszer, egy régi rendszer, egy régi megoldási mechanizmus válságát jelenti ,és nem feltétlenül vezet a szétválás útjára!!!!!!
Csak ilyenkor megijedünk, felfestjük az ördögöt a falra. Aki rendre le is mászik onnan, hogy önbeteljesítő jóslatként tönkre tegye, akár végleg is a kapcsolatokat.

Ilyenkor bizonytalannak, kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezzük magunkat. Azt hisszük itt a kapcsolatunk vége. /Persze ez is lehet…/ Fogódzókat keresünk /jósnő, horoszkóp, látó, barátnők, stb/.
De Miért is? Mert lényegesen könnyebb és kényelmesebb ezeket támaszul hívni, mint szembenézni a helyzettel és új megoldásokat felé nyitottnak lenni.

A kínaiak írásában a „válság, krízis” egy kettős jel, egyszerre jelent veszélyt és esélyt is.
Egyszerre jelenti a fényt és az árnyékot, a reményt és a reménytelenséget is.

1

A legtöbb esetben, főleg az esküvők felfokozott érzelmi és idegállapota közepette, a válság csak a komfort zónán belüli megoldások és stratégiák válságát jelentik. Nem is csoda, hiszen az esküvő, a házasulandók 80-90%-ának, igencsak a komfort zónáján kívül esik…..

Mit tehet ilyenkor egy „átlagos” /elnézést a szóhasználatért/ menyasszony?

  • Ragaszkodik a régi sablonokhoz
  • Hagyja, hogy elüljön a vihar /ez a szőnyeg alá söprés tipikus példája – nálad mekkora púp van már a szőnyeg alatt?/
  • Anya is mindig nyelt,végül is megérte, már 30 éve együtt van apuval…………/igen, de boldogok a szüleid? Főleg az anyukád?…………/

Ő a menekülő , a „fejet a homokba”, a „szőnyeg alá söprős” típus.

 

És mit tehetsz Te, felvilágosult, modern nő ( túlélő típus), aki nem gúzsba kötött rabszolgaként, nem száját mindig „befogó” háztartásbeliként akarja eltengetni földi életét? Te, aki többre vágysz annál, mint amit a szüleid generációjának legtöbb nőtagja „házasság” címen megél / elvisel/?
Te, aki egyenrangú félként, harmonikus párkapcsolatot képzelsz el magadnak?

Nos a válasz egyszerű. Az fentiek szöges ellentétét.

  • Új eszközöket, új „módszereket”, új kommunikációs technikákat kellene kipróbálnod. Lehet, hogy az első, második, vagy a harmadik fog csak célra vezetni.
  • Lehet, hogy le kellene ülnötök és megbeszélni a pároddal, az újéletetek, a kettőtök közös játékszabályait.

/Ki mit tehet és mit nem, mit vártok el egymástól. Mik azok az értékrendek, amelyek mentén együtt szeretnétek haladni, stb./

És nem „befogni a szádat és nyelni egyet”.

  • Ha Te nem úgy szeretnél 30 év múlva élni, mint most az édesanyád, akkor ne az Ő sztereotípiáit másold.

Persze hallgasd meg az ő véleményét, de közel sem biztos, hogy azt kell utánoznod, ahogy Ő élt.

Ha viszont olyan szerencsés vagy, hogy szívesen lennél az anyukád helyébe 20-30 év múlva, akkor nagyon figyeld őt, mert valamit átkozottul jól csinál.

Lesd el a mondatait, mozdulatait, ha úgy tetszik a praktikáit / bár nem kifejezetten szeretem ezt a szót, mert igen pejoratív értelemben használja a mai köznyelv./

Figyeld Őt tudatosan, hogy legyen mit tovább adnod a lányodnak, vagy majd akár a menyednek később, és tovább adnod most a nálad kevésbé szerencsés barátnőidnek.

Tanulj tőle, kérdezz tőle, beszélj vele sokat!

2

És adj hálát érte, hogy van kitől tanulnod!

Mert biztosan ő sem elsőre találta meg a „kulcsot” ami nyitja a kaput, az áhított párkapcsolathoz. Ő sem egyik napról a másikra jutott el idáig.

A tapasztalat és a változás, nem pedig a több generációs dogmák azok, amelyek esélyt adnak egy olyan modern házasságra, amilyenről álmodsz.

Ehhez neked is változnod és változtatnod, tehát fejlődnöd is kell.

Ne hátrálj meg, de főleg ne add fel,ha most úgy érzed válság van!
Előre nézz, ne hátra. A megoldáson gondolkozz, ne a kifogásokat, de főleg ne a „bűnbakokat” keresd. A változás MOST van. Ezért a megoldását is a jelenben fogod megtalálni.

A válság a barátunk. Az jelzi, hogy valami nincs rendben. Azt jelzi, hogy itt az ideje a változtatásnak! Hálásnak lenni neki azért, hogy valami ennél sokkal rosszabbtól mentett meg bennünket. Akkor pedig nem félni kell tőle, hanem örülni annak, hogy nagy eséllyel valami jobb jön utána.

Olyan világban élünk, ahol csak a változás állandó. Akkor viszont nekünk is változnunk kell.

„ A múltat nem eldobni kell, hanem tanulni, okulni belőle, és ha eljött az idő ,változtatni rajta, hogy a jövő szebb legyen!”

Vélemény, hozzászólás?