Egyetlen kagyló is számít!

„Ha létezne egy lista arról, hogy a párok miért házasodnak össze és egy másik arról, hogy miért válnak el, pokoli sok átfedést találnánk köztük.”

/Mignon Mc Larghlin/

 

Romantikus térdre ereszkedés egy titkos helyen…
Meglepő gyűrűvadászat a süteményestálban…
Édesapától hagyományosan megkért kéz…
vagy csak lazán „odadobott” néhány szó?

Mindegy, milyen mód vezet el odáig, amíg egy lány ujjára gyűrű kerül, ami ezután következik az mindig egy kalandos utazás, ami rendszerint az anyakönyvvezető előtt fejeződik be. Szerencsés esetben pedig valóban örökkön-örökké tart.

Azonban az elmúlt években, nem tudtam nem észre venni, hogy gyakran tűnnek fel ismerős arcok a megbeszéléseimen. De sohasem annak a nőnek, vagy férfinek az oldalán ülve, akivel néhány évvel azelőtt először láttam az illetőt.

Ezért lassan le is szoktam az eredetileg kedves gesztusnak szánt: „ Sok szeretettel gratulálok házasságkötésetek 1 éves évfordulója alkalmából…” kezdetű levelekről.
Mert az esetek 1/3-ában azzal a vállasszal jöttek vissza: „Már nem aktuális”.
Rengeteget gondolkoztam azon: mi derül ki a”másikról” a magyar házasságok első néhány évében, ami miatt világviszonylatban is ilyen magas a válási arány kicsi hazánkban.
Mi az, amit megtudnak, felfedeznek egymásban a párok, amit az együtt járás hónapjaiban, de inkább éveiben nem vettek észre.
Tudom, lehet hogy furcsa a felvetésem. „Mi a csudát akar ez a nő itt a válásokkal, amikor mi éppen az esküvőnkre készülünk? Mi köszönjük szépen, jól vagyunk.” – mondhatod magadban. / Megjegyzem joggal. /

Viszont arra jöttem rá , hogy új és nagy dolgok nagyon ritkán derülnek ki a másikról a házasságok első éveiben. Legalább is az a jó néhány pár, akikkel volt szerencsém beszélgetni a témáról ,semmi különösről és semmi szokatlanról nem szereztek tudomást ez idő alatt a párjukról.

Sőt, a többségük már a nagy nap előtt pontosan érezte, hogy valami nincs rendben, de az esküvői készülődés felfokozott idegállapota,   felerősítették a problémákat.  De önerejükből nem tudtak megbirkózni vele.
Maximum a „fájdalom csillapítás” szintjéig jutottak el. A saját fájdalmuk csillapításáig.

És a lagzi után?
Nos, a lagzi után lassan eljött a: „betelt a pohár”, „most már elég” , „nem bírom tovább” állapot valamelyike.
Kinél korábban, kinél később.
Az interjú alanyok kb. 80 %-a kivétel nélkül azt válaszolta: Még az esküvő előtt kellett volna tisztázni a dolgot, és nem hagyni hogy „beteljen a pohár. „ / megjegyzem a pohár 80-90%-ban a hölgyeknél szokott betelni … /
Ha megbeszélték volna , ha együttes erővel oldották volna meg kialakult helyzeteket, akkor még mindig együtt lennének. Sőt a statisztikák szerint, minden 3, férfi újra elvenné feleségül a régi asszonyát

Na az interjúimnak ez a pontja volt az, amikor újabb és újabb megerősítés ért abban, hogy igen is szükség van esküvői tréningre.
Ez nem menyasszonyképző.

Nem is rendezvény szervezési tréning.
Sőt nem is párterápia.

Ez „csak” egy oldal, ahonnan segítséget , bátorítást és bízom benne ötleteket meríthetsz , hogy a Ti kapcsolatotok nem csak túlélje a házasság első éveit, hanem méltó és követendő példát adjon a következő generációnak. Azaz a gyerekeiteknek.
Ez „csak” egy oldal, ahol történetekkel kiegészítve fogsz megerősítéseket kapni abban, hogy nem vagy egyedül, más is jár ebben a cipőben, másnak is törete már a lábát olyan homokszem, mint most a Tied..

Ja, hogy lesznek cinikusok és kritikusok? Azok mindig vannak.
Ja, hogy úgysem lehet minden friss házasságot az örökkévalóságig vezetni?
Ez így van. Egyetértek.
De nekik, az örökké kétkedőknek íme egy történet:

Néhányan a tengerparton sétálnak szótlanul , egy forró nyári napon, amikor meglátnak egy hajlott hátú magányos embert, aki az apályban visszahúzódott víz után, a szárazra került kagylókat gyűjtögeti és dobálja vissza a tengerbe.
„Miért csinálja? Mindet úgysem tudja megmenteni! Nekik már mindegy! Nincs semmi esélyük! – szólt az egyik férfi a partról.
A hajlott hátú bácsi ekkor felvett egy kagylót a tenyerébe és a férfi felé nyújtotta.

„Látja itt ezt a kagylót? Neki nem mindegy! „ – azzal visszaengedte azt az egy kagylót a vízbe, hogy legalább Neki legyen esélye.

Mert egyetlen kagyló is számít.
Mert egyetlen pár is szám,ís!!!”

Vélemény, hozzászólás?