„Jó kis társaságba” keveredtem…

Vannak véletlenek….vagy nincsenek. Vagy hiszel bennük, vagy nem.
Néha teljesen lényegtelen.

Olyankor az számít, hogy az, amit a jószerencse az utadba sodort, azt észre veszed, vagy sem. Hogy élsz-e a lehetőséggel, vagy nem.

Nos, elém több éve sodort az élet egy könyvet: Maximális teljesítmény címmel (amit számos másik követett…)Majd ezután nem sokkal, egy számomra mindenképp meghatározó jelentőségű hanganyagot: Pheonix szemináriumot.
Mígnem tavaly, egy újabb „véletlennek” – netes klikkelésnek – köszönhetően magát a szerzőt is.
Ha ismerős volt valamelyik fent említett munkája,akkor már tudod is a választ: Ő Brian Tracy.
               – A világ első számú motivációs előadója és személyiség fejlesztőtrénere.
– Évente több mint 1.000.000 ember hallgatja előadásait, audio- és videó    tanfolyamait.                – Könyveit már közel 20 nyelvre fordítottak le.

– Több mint 30 országban tart tanfolyamokat, tréningeket és szemináriumokat.

 

Szabó Péter (és a Guruló Egyetem csapatának ) jóvoltából már második alkalommal volt szerencsém Őt élőben is hallgatni, Budapesten a Kongresszusi Központban.

A tőle megszokott, összeszedett, átgondolt és logikusan felépített előadás, ismét nagy lendületet adott – szerintem – minden jelenlévőnek. De nekem mindenképp.
A szeminárium jelentőségét az is növelte, hogy ismét Szalay Ádám volt Brian „magyar hangja”.

A tőle megszokott hihetetlen alázatossággal , és tisztelettel fordította a halottakat.

kép3

Majd a nap záróakkordjaként , az este megálmodóját, Szabó Pétert hallhattuk, aki szívesen dedikálta Brian Tracy-vel közösen írt, és most megjelent : „Az Önfegyelem ereje” című új könyvét.

De amint az elején megjegyeztem, néha vannak „véletlenek”. Ilyenkor csak az számít, hogy mit kezdünk ezekkel az elénk hulló lehetőségekkel.
Nos, én ezen a hétvégén még egy lehetőséget kaptam, azt hogy Szabó Péter mellett, maga Brian Tracy is dedikálta nekem ezt a könyvet.
Hiába, ilyen az, amikor az ember „jó társaságba” kerül.

Szerintem erre a napra, ennél többet már nem is álmodhattam volna.

 

Ui: Hálás köszönet a Guruló Egyetem valamennyi munkatársának (akár láttuk őket, akár a háttérmunkát végezték ). És Szalay Ádámnak a profi és élvezetes fordításért.

Vélemény, hozzászólás?